A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott rendezvénysorozat immár második éve ad bemutatkozási lehetőséget a fővárosi zeneiskoláknak és növendékeinek, ami egy igen hálás lehetőség az ötletgazda Kobuci Kert szervezőinek – ezúton is köszönet nekik az ötletért, a lehetőségért és a megvalósításért.
Az esős hétfői nap egy elképesztő estét tartogatott a közönség számára. A Kőbánya Sound hívónéven emlegetett események magukban hordozzák az igényességet és a könnyűzene iránti alapvető tiszteletet, de a május 13-i koncert olyan aprólékosan mutatta be, hogy mitől is működik ez a szakma és az iskola, amelyre már régóta szívből vágytunk.
A diákok már végzős, öreg rókának számítanak és legtöbbjük aktív zenész, elismeréseket halmozó hazai zenekarokban, csillogó szemekkel várták a koncert kezdetét. Más volt ez, mint a többi. Egy búcsúajándék a 4 év után, örömünnep, egy találkozás és köszönetnyilvánítás.
Jól felépített műsor, gondosan kidolgozott dalok, amiket érezhetően szeretnek közösen muzsikálni, egymásra való figyelem, profizmus. A közönség minőségi dalokat kapott, szívből.
S ezután jött a pillanat, amire érezhetően mind vártak, hiszen hiába a napi kapcsolat, egy színpadon állni, közösen előadni, kortalanná válni egy estére a legendákkal, akik miatt hangszert vettek a kézbe, akiket ők és szüleik rajongva hallgattak, nos az egy leírhatatlan pillanat.
Színpadra szólították Póka Egont, majd Tátrai Tibuszt és az est meglepetésvendégét Ferenczi Gyurit is. A kezdeti bizsergető hangulat elszabadult, extázis lett a színpadon és a közönség között egyaránt. A zene őszinte, tiszta szeretete, a tisztelet, az elfogadás – mindmind kristálytisztán mutatkozott meg abban, ahogy a különböző generációk együtt zenéltek. Kortalanná váltak, segítették egymást és önfeledten örültek a közös kincsnek, a lelkükből áramló muzsikának.
Varázslatos élmény kerekedett ezen a borongós májusi hétfőn, ami példásan mutatta be, hogy ez a hivatás és az iskola így tud együtt alkotni, megvalósítani és olyat adni, amire semmi más nem képes.
